Hírek

A Skrabski Borászatot tulajdonképp egy sétálgatás inspirálta. Az alapítók, Skrabski Árpád és Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem egykori egyetemi tanára, a Magartartástudományi Kutatóintézet alapítója egy gyönyörű domboldalon leltek rá egy elbontásra váró pincére. Az elbűvölő táj, valamint a hely maga inspirálta őket arra, hogy a 70-es évek elején megvásárolják a területet és felújítsák az épületet, ami kezdetben nyaralóként funkcionált.


A borászkodás onnan jött, hogy a pince mellett egy kis, 2000 négyzetméteres területen olaszrizling szőlő volt - ez képezi a mai “öregtőke” parcellát. Itt kezdett el a család hobby szinten borokat készíteni, kísérletezgetni, ami a kezdetekben, tapasztalat és nagyobb tudás hiányában még nem igazán sikerült mindig.


Az egyik évben késői szüretet akartunk csinálni, nagyon szép termés mutatkozott, így fent hagytuk a szőlőt még egy hétig. De amikor újra kijöttünk, már egy szem szőlő se volt, a madarak leszüretelték helyettünk az egészet. A következő évben azonban egy vércse költözött a fölöttünk lévő erdőbe, és láss csodát: a kismadarak sokkal kevésbé dézsmálták meg a szőlőt. Ezért lett a vércse a borászat ímerállata. A 2000-es évek elején, Mária lánya - Skrabski Fruzsina, a borászat tulajdonosa - és vőlegénye, Mészáros Dávid, beleszerelmesedett a domboldalba és az öregtőke parcella felett akartak nyaralót építeni, de a szabályozás ezt nem tette lehetővé. Ezért megvettek a közelben egy romos pincét, amit felújítottak, csakhogy azzal még több szőlő járt. Lassan egyértelművé vált, hogy ezt csak szívvel, lélekkel és profi szakmai tudással érdemes folytatni: ekkor hívták ide Kurucz Zoltán borász ismerősüket, aki a borászat vezetője lett, és ekkor határozták el, hogy a birtokot is kiegészítik további területekkel és szőlőtelepítésekkel. Maga a borászat végül 2007 áprilisában indult el.

Azonban a borászat története nem volt mindig egyszerű, hiszen a 2008-as gazdasági válság súlyosan érintette a borpiacot, beleértve a Skrabski Borászatot is. Azonban a borászat sosem engedett a minőségből, és kényszerűségből nem tért át az olcsó kannás borok gyártására, mint sok másik kis pince. Így van, a világválság mindenkinek betette a kaput, hiszen mindenki az olcsó, kannás
borokat kereste a palackos minőségi borok helyett. Mivel mi nem szerettünk volna erre áttérni, a borászatban felhalmozódott a palackos, nem eladott bor, így tulajdonképpen a csőd szélére kerültünk. De végül a kitartás meghozta az eredményt: a válság végén, 2014-től megnőtt a kereslet a palackozott presztizs borok iránt, így új lendületet kapott a borászat, és lendületes növekedésnek indult. Közben a birtok is folyamatosan nőtt, és végül az idei évben vásároltunk balatonfüreden egy 2 hektáros szőlőterület, így idén nagy örömmel ott leszünk a 2024-es Balatonfüredi Borheteken is. Jelenleg 12 hektárnyi saját szőlőterületünk van, szigorú bio művelésben. Nem csak saját szőlőt dolgozunk fel, sok szőlőt vásárolunk más szőlészetektől. Idén már a pincébe beérkező valamennyi vásárolt szőlő is bio művelésből fog származni.


Pincekapacitást tekintve nem akarunk nagyüzemmé válni, szeretnénk megmaradni a kompromisszum mentes minőségre fókuszáló kicsi, boutique borászat szintjén. Reálisan 90 ezernyi palack az, amit biztonsággal tudunk tárolni egy adott évben. Az átlagos éves termelés jelenleg kb. 60 ezer palack.